Ez a történet egy tyúkról szól, akit kakasnak hittek, és aki teljesen úgy viselkedett, mint egy kutya. A sztorit még 1994-ben osztotta meg egy nő a Reader’s Digest magazinban. A mesélő lánya, Peggy éppen egyetemi tanulmányait végezte az állatorvosi karon, amikor egy kísérlet során hiba csúszott a gépezetbe. Tyúktojásokat mesterségesen akartak megtermékenyíteni, de a csirkeembriók közül egyetlenegy maradt csak életben, a többi még kikelés előtt elpusztult. Abból az egy tojásból bújt ki Oliver, a sárga pelyhes kiskakas. Peggyre komoly feladat hárult, két óránként meg kellett etetnie a fiókát. Kukoricadarából és vízből pasztát készített, és az ujjbegyéről etette a kiskakast.

A fotó forrása: readersdigest.co.uk

Szabályszegő Oliver

A fotó forrása: Toa55

Az egyetem lett Oliver otthona, odament, ahova csak akart, így hát teremről teremre vándorolt, és mindent megcsipegetett, ami az útjába került, főként a fénylő tárgyak voltak rá nagy hatással: tükrök, kulcsok, fogak. Miután az összes (a kísérletekhez használt férget) jó étvággyal elfogyasztotta, amit az egyetemi üvegházban talált, mennie kellett. Peggy megsajnálta, ezért úgy döntött, hogy befogadja a kiskakast, így három hetes korában otthonra lelt a barátságos Oliver. Peggy tudta, hogy otthonában szeretni fogják, hiszen családjuk minden tagja vendégszerető, illetve olyan barátokkal volt körülvéve, akik szintén boldogan segítettek nevelni a szabályszegő Olivert. Három fiútestvére közül Michael, a család tíz éves tagja nevezte el a kiskakast Olivernek, habár a kisfiú szerint színéből ítélve inkább lánynak nézett ki. Nem is gondolta, hogy megfigyelése mennyire igaznak bizonyult, habár a tudományos Peggy azt mondta, hogy a nemet más módon is meg lehet határozni, nemcsak szín alapján. Ő egyértelműen állította, hogy Oliver kakas.

Oliver és az új barátai

A fotó forrása: Kozorog

Amikor Oliver új családjához került, akkor már öt állati családtaggal rendelkeztek. Ott élt Jimbeau, a francia uszkár, Abraham és Lincoln, a két fekete-fehér skótjuhász, Sybil, a ködszínű angóramacska és Chico, a beszélő papagáj is, akinek a szókincse főként csúnya szavakból állt. A két skótjuhász szívélyesen fogadta az új lakót, Sybil inkább ütni szerette, aminek eredménye az lett, hogy Oliver megtanult gyorsan szaladni a macska elől, Chico pedig féltékenységi jeleneteket rendezett, féltve a pozícióját, és ezt többnyire úgy fejezte ki, hogy valahányszor Oliver elment a kalitkája mellett, hangosan, és dühösen káromkodott.

Kell egy nevelőszülő       

A fotó forrása: infinityy

A szünidőnek hamar vége szakadt, ezért Peggynek vissza kellett mennie az egyetemre, és a többiek is visszaültek az iskolapadba, illetve elmentek dolgozni. Oliver azonban nem szomorkodott sokáig, az uszkárra, Jimbeau-ra úgy tekintett, mint a szülőjére. Ennek persze Jimbeau nem örült, próbált távol maradni a kiskakastól, aki mindenhova követte őt. Jimbeau belefáradt az állandó csipogásba, ezért a kanapé mögött keresett menedéket, de Oliver oda is utánament. Jimbeau ekkor a fürdőszobába menekült, a mancsával még az ajtót is becsukta. Oliver válaszként bedugta vékonyka lábát az ajtó rése alatt, jelezve, hogy még ott van. Jimbeau ezért kiszaladt a kertbe. Természetesen Oliver oda is követte.

Oliver ráébredt arra, hogy ő egy kutya

Kitartásának köszönhetően Jimbeau idővel megbékélt, és elfogadta a választott nevelőapa szerepét. Megengedte Olivernek, hogy a hátába kapaszkodjon, amikor a kertben volt, de még azt is elnézte neki, amikor alvásnál az álla alatt helyezkedett el. Oliver sosem ült, amikor aludt, ebben egyáltalán nem hasonlított a baromfi népére, hanem Jimbeau-t utánozta ebben is. Kinyújtotta a lábát, és oldalra feküdt, akárcsak a kutya.

Az öröm zenéje

A fotó forrása: TomasSerada

Oliver teljesen felvette szeretett családja szokásait. A család tizenkét éves tagja, Eric nagyon szépen tudott orgonán játszani, és amikor gyakorolt, akkor a próbáról természetesen Oliver sem hiányozhatott. Egyik oldaláról a másikra mozgott ilyenkor a zene ütemére.

Beigazolódott a gyanú

A fotó forrása: Sherman2013

Egy áprilisi délután Eric hazaérkezett az iskolából, és furcsa dolgot talált a konyhaasztalon: egy tojást. Ez azt jelenthette, gondolta, hogy Michael-nek igaza volt, és valójában a kakas egy tyúk. Persze, ezt a jó hírt Oliver nem fogadta akkora örömmel. Valahányszor késztetést érzett arra, hogy egy újabb tojással gazdagítsa a családot, elbújt egy sarokba, és amint kitojta a tojást, messzire ment tőle. Lehangoló látvány volt számára, hogy ő csak egy lány.

Élet Oliver után

Oliver halála hirtelen történt. Egy napon a padlón találták meg élettelen testét. A kertben temették el, ahol olyan nagyon szeretett játszani. A tyúk halála leginkább Jimbeau-t viselte meg, aki napokig őrizte a sírját, akkor értette meg, hogy mennyire szerette Oliver-t. Ez a tragédia ráébresztette a családot arra, hogy minden egyes teremtmény képes szeretni, még egy olyan tyúk is, aki egész életében meg volt győződve arról, hogy ő valójában egy kutya.

Forrás:        

readersdigest.co.uk - RD Archives (June 1994)

Képek: readersdigest.co.uk / A képek illusztrációk, nem a történetben szereplő állatok vannak rajta.

Képek forrása: pixabay.com

Felső kép: Jess English / pexels.com