A dik-dikek az emlősök osztályának párosujjú patások rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak családjába és az antilopformák alcsaládjába tartozó nem. A dik-dikek Afrika keleti és déli bozótosainak lakói. Mindig olyan élőhelyeket keresnek, ahol bőséges kínálat található ehető növényekből, például kedvelik a cserjés területeket. Habár egyaránt szívesen élnek nyílt síkságon, és sűrű erdőben is, mégis az olyan helyeket keresik elsődlegesen, ahol viszonylag takarva vannak. Területeik jellemzője a nem túl magas fű, és egy nagy hely, ahol – ha szükséges – könnyen el tudnak menekülni, ha fenyegeti valami őket. Bundájuk színének köszönhetően képesek beleolvadni környezetükbe. A dik-dikek arról a riasztó hangjelzésről kapták a nevüket, melyet menekülésük közben hallatnak.

A dik-dikekre elsősorban leopárdok, oroszlánok, hiénák, vadkutyák és emberek vadásznak. Veszélyt jelentenek számukra a gepárdok, sakálok, páviánok, sasok, sólymok és pitonok is. Szerencsére a dik-dikek kiválóan látnak és 42km/órás sebességgel képesek futni, így gyakran el tudnak menekülni a támadóik elől.

A dik-dikek növényevők. Táplálékuk főként lombozatból, hajtásokból, gyümölcsökből és bogyókból áll, füvet alig, vagy egyáltalán nem fogyasztanak. Elegendő mennyiségű folyadékhoz jutnak táplálékukból, ami szükségtelenné teszi az ivást számukra. Mint minden párosujjú patás, a dik-dikek jellemző táplálkozási módja is a kérődzés. Ennek során az állatok a tápanyagok elfogyasztása után az élelmet visszaöklendezik (visszakérődzik), majd újra elfogyasztják. Így tehát az eledelt kétszer rágják meg. Táplálkozás közben mindig magasan tartják a fejüket, hogy azonnal észleljék a ragadozókat.

A fotó forrása: David Castor / wikipedia

A dik-dikek monogámok, bár ez valószínűleg a ragadozók miatti félelmüknek is köszönhető, mivel így nagyobb biztonságban érzik magukat. Veszélyes lenne új területeket felfedezniük, és új partnereket keresniük. Habár a tudósok kiderítették, hogy a hímek szívesen kezdeményeznének kapcsolatot idegen nőstényekkel, ha erre lehetőségük adódna. A párok egyébként idejük 64 százalékát együtt töltik.

A nőstények hat hónapos korukban, a hímek 12 hónapos korukban válnak ivaréretté. A nőstény 169-174 napig vemhes, és alkalmanként egyetlen utódot hoz a világra. Ez évente legfeljebb kétszer fordul elő (az esős évszak elején és végén). Az anyanőstény hat hétig szoptat, de alkalmanként legfeljebb csak néhány percig táplálja kölykét. A kicsik gyorsan nőnek és hét hónapos korukra elérik a teljes méretüket. Ez nem annyira kedvező a kicsiknek, szüleik ugyanis ilyenkor elhajtják őket: a hímek a hím csemetéket, a nőstények a nőstényeket. Talán ennek is köszönhető, hogy a kis dik-dikek életben maradási aránya 50 százalékos.

E fajok átlagos fej-testhossza 50-70 centiméter, marmagassága 30-40 centiméter és testtömege körülbelül 3-6 kilogramm. A legkisebb antilopok közé tartoznak, a nőstények nagyobbak, mint a hímek. Méretük ellenére élettartamuk elérheti a 10 éves kort is.

Forrás:

wikipedia

Felső kép: Yathin S Krishnappa / wikipedia